a
   
 
utazások
klettersteig
turak
fotóalbum
magamról
fórum
linkek
 
   
 
Bevezetés  1  2  3  4  5  6  

Ruanda (Rwanda) Valahogy furcsán cseng ez a név. Még ma is, 17 évvel a hírhedt vérengzés után, amiben közel 1 millió ember vesztette életét. Az ember valahogy félve gondol Ruandára. Ahol egy ilyen dolog megeshetett, ott bármi megeshet. Az engem űző kíváncsiság is jól megfért bennem némi kis félelemmel, de nem tagadhatom, a Virunga-hegység káprázatos vulkánvilága mellett szerettem volna átélni, tapasztalni a mai Ruandát, látni azokat a gyerekeket, akik, akárcsak én,  szintén  hallomásból ismerik csak, már ha ismerik egyáltalán a születésük előtt zajlott szörnyűségeket, és látni azokat az embereket, akik átélték, vagy akár részesei voltak a borzalmaknak.

Jó lett volna elbeszélgetni emberekkel, hogy egyáltalán ennyi év elteltével téma-e ez a dolog köztük, vagy jó mélyre elásta magában minden élő, vagy túlélő az átélt borzalmakat, de erre nem sok esélyem volt. Ugyanis gőzöm sem volt, hogy egyáltalán erről szabad-e, lehet-e beszélgetni bárkivel is...
Ott tartózkodásom alatt semmiféle jelét nem tapasztaltam semmilyen ijesztő, vagy félelemkeltő dolognak, de mindenesetre ugandai kísérőm „parája” , miszerint a ruandaiaknak hamar eljár a kezükben a machéta, ültetett egy aprócska kis bogarat a fülembe.

Szóval Ruanda. Hihetetlen hely. Egy szempontból legalábbis mindenképpen. Aki már járt más afrikai, vagy szegényebb ázsiai országokban, megszokhatta a szeméthegyek látványát. Itt-ott és mindenütt. A házak előtt, az utcákon, a csatornákban...mindenhol.

Nos, Ruanda olyan, mintha Ausztriában járna az ember. Ijesztgettek azzal, hogy a határon kipakolják a hátizsákomat, és elveszik a nylonzacskóimat, és csak papírzacskót vihetek át a határon. Erre azért nem került sor, de tény ami tény, nincs szemét Ruandában. SEHOL. Ilyen megdöbbentő tisztaságot és rendezettséget az ember csak akkor tapasztal, ha átmegy az osztrák határon. A falusi szegénység irtózatos, akárcsak Ugandában, de még a falu legutolsó sárkunyhója előtt is virág nyílik, és sehol semmi hulladék. Szinte hihetetlen. Az utak meglepően jók, az emberek serényen dolgoznak minden talpalattnyi földön.

Turisták nem nagyon vannak, kivéve a Volcanos Nemzeti Parkot, (Parc National des Volcans) ahol borsos árak mellett lehet hegyigorilla nézésre indulni. Az ár ugyanaz, mint Ugandában, vagy Kongóban. 500 dollár, de hogy itt mennyire zsúfoltak a helyek, nem tudom. Csak azt tudom, hogy Ugandában hónapokra előre le van foglalva minden lehetőség, mivel rendkívül limitált az egy nap gorillaközelbe kerülhető emberek száma. Most már bánom, hogy nem kérdeztem rá, pusztán kíváncsiságból, mert a pénz nagy kísértés, az 500 dollár kobakonként meg még nagyobb. Bár el tudom képzelni, hogy nincs korrupció ezen a téren (sem), mivel már a ruandai határon is nagy táblák hirdetik a korrupciómentességet. Mindenesetre a nemzeti parkban, mint a vulkánok ugandai oldalán, a Mgahinga Nemzeti Parkban sem, nem szabad vezető és engedély nélkül bóklászni, de sokféle lehetőség  nyílik a vulkánok felderítésére, még ha a gorilla trekkinget ki is hagyjuk.

Terveim szerint én a Bisoke (vagy Visoke) vulkánra akartam felmenni, ami egy csodaszép krátertóval büszkélkedhet bemelegítésképpen, majd azt követően a legmagasabb vulkán, a Karisimbi lett volna a cél, a maga 4507 méteres, már komoly magasságával. Sajnos egy nem tervezett gyomorrontás és egy két napos ágybankínlódás keresztülhúzta a tervemet, de sebaj, a Karisimbi visszavár, remélhetőleg kevésbé párás időben. A Bisoke vulkán pedig szerencsére megmutatta magát, így hát nem volt hiábavaló a ruandai utam. Pláne, miután a két napos lábadozás után egy kanyarral sikerült eljutni a csodálatos Kivu-tóhoz, és fürdeni benne egyet. Sajnos nagyobb kört menni Ruandában nem sikerült, mivel a határon némi „aszakodás” árán sikerült csak átjutnom, és úgy adtak pecsétet az útlevelembe, hogy ugyan ott kell visszamennem, így hát ennyi jutott, de ez sem volt semmi...

Mindenesetre ne üljünk föl mindenféle olyan pletykáknak, hogy a határon lehet vízumot szerezni Ruandába. A tanulságom alapján legalábbis nem mindenhol, és nem egyszerűen. De hát mi az ami egyszerű?

Miután visszaértem Ugandába, gondoltam megnézem a vulkánok túloldalán a Mgahinga Nemzeti Parkot, ahol miután még gyengének éreztem magam komolyabb gyalogláshoz, egy különleges túrára vállalkoztam, a rendkívül ritka, és csak itt a Virunga-hegységben élő majomfaj, az aranymajom „becserkészésére” a Gahinga-vulkán oldalában, 2800 - 2900 méteres magasságban húzódó bambuszerdőkben. Az élmény nem mindennapi volt, de sajnos igazán jó képet nem sikerült lőnöm...

Egy kis kiegészítés a vulkánokhoz: A Virunga-hegység 9 vulkánján három ország osztozik. Uganda, Ruanda és Kongó. Ezekből 7 nagyjából egy „kupacban” emelkedik, és ebből a 7-ből 3 esik félig Uganda és 3 félig Kongó területére. Tehát Ruandának 6 vulkánja van, 1 pedig, az egyik leglátványosabb, a Mikeno, pedig Kongóban van, a két távolabbi ma is aktív vulkánnal együtt. Ezekből a leghíresebb, illetve hírhedtebb az utoljára 2002-ben kitört Nyiragongo.

gy na
 


 
   
 
© 2011 by HoTaRo      copyright      sitemap      website made by textor