a
   
 
utazások
klettersteig
turak
fotóalbum
magamról
fórum
linkek
 
   
 
Bevezetés  1  2  3  4   5

Egy vulkán az más... nem csak egy magas hegy, ezt tudjuk jól...de érezzük is ezt egy valódi vulkán közelségében.
A vulkán él. Az ember nem tudja a szemét levenni róla, ha a közelében van. Ilyen a Kerinci is (Gunung Kerinci).
Együtt él a környezetével. Általában szemérmesen felhők mögé bújik, ritkán engedi szabadon láttatni magát, ha igen, akkor is inkább csak hajnalban, amikor az emberek zöme még édesen alussza álmát. Aztán késobb esőt fakaszt a felhőkből, vagy éppen eltakarja a napot...
A Kerincire felmászni komoly kihívás, de komoly élmény is egyben. Baromi jó kondival egy nap alatt is kivitelezhető, de két nap alatt viszonylag kényelmesen megjárható a csúcs. A megművelt területek végétől, ahol bevesszük magunkat a dzsungelbe, mintegy 2100 m szintkülönbséget kell leküzdenünk a tetőig. Ugyanez a faluból még plusz 200 m, tehát összesen 2300 m, ha nem tudunk valami fuvart csípni az erdőig.
Hamisítatlan esőerdei túrával kezdjük végtelennek tűnő menetelésünket fölfelé. Égigérő fák, majomrikoltozások a távolban, madárdal a fejünk fölött...A látvány is magáért beszélne, ha látnánk belőle valamit. Ha egy nap alatt akarjuk lenyomni a turnét, akkor viszont jócskán sötétben kell indulnunk, ez a két napos trekking elonye.
De sárra mindenesetre készüljünk lelkileg. Nincs óriási sár, de itt-ott bokázunk a sárfoltokban. Ennél sokkalta izgalmasabbak azok a keskeny (30-50 centi széles) vízmosások, amik az ösvényt jelentik néhol. Sáros az alja, sáros az oldala, és nem férünk el benne (nem tudunk lábat cserélni), csak oldalazva (ekkor pedig hátizsákunk nem fér el), tehát marad sokszor a féllábon ugrálás másik láb eloretartásával. Ilyen vízmosásból az út első harmadában akad vagy három-négy. Egy-egy nagyobb vízmosásból pedig ágakba-gyökerekbe kapaszkodva tudunk csak kimászni.
Az erdő magassága a tengerszint feletti magasságunk növekedésével egyenesen arányosan csökken, úgy 3000 méterig. Itt találunk egy táborozásra alkalmas helyet, ha készültünk sátorral, egyébbel. Valamivel följebb, lesz még egy táborhely, de az ott már jóval szelesebb,kitettebb placc, bár a panoráma lényegesen szélesebb, látványosabb. De addig még fel is kell jutni, az egész útvonal talán legélvezetesebb, és egyben talán legnehezebb szakaszán. Mint egy B-C-s steig egy kis szurdokban, vagy egy keskeny, fedetlen barlangi folyosón, olyan jellegű mászásban lesz részünk.
Ha felértünk,onnantól már csak bokrok között haladunk, erősen csúszós salakon fölfelé. Néhol vízmosásban, néhol vízmosás peremén, egészen addig míg teljesen eltunik a növényzet. Salak és sziklák. Meg elképesztő látkép. Ez marad már egészen a csúcsig, ami egyben az irtózatos, elképzelhetetlenül hatalmas kráter peremének legmagasabb pontja is. Érdekes, hogy a kráterbol semmi sem derül ki, egészen az utolsó méterig. De akkor aztán földbegyökerezik a lábunk... ami nem is fog ártani, mert a kráter peremén elég egyetlen rossz lépés, és az ember végtelennek tűnő zuhanásba kezd a mélybe.
Nehéz leírni a látványt, ami a csúcson fogad bennünket, hát még az érzést, amit az erőteljesen kénes gázok-gőzök még hangsúlyosabbá tesznek. Tényleg él a vulkán a lábunk alatt, és ez valahogy furcsa hatással van ránk. Igencsak érezzük sebezhetőségünket, törpeségünket Szumátra óriásának tetején... és még valami mást is... hogy ezért az élményért érdemes volt élni. És ha valami, akkor ez, minden fáradtságot megér...

 
 
   
 
© 2010 by HoTaRo      copyright      sitemap      website made by textor